|
 |
|
|
...
TÉTOVA ÓDA
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...-A hajó jéghegynek ütközött és elsüllyedt a Duna közepén. Innen gyalog
folytatták útjukat.
-Az ókorban a szabadokat csak a rabszolgák elégíthették ki.
-Amíg Madách a börtönben sínylődött, felesége romlásnak indult.
-Szulimán szultán az egri vár alatt haragjában megütötte a gutát.
-A janicsárok felmentek Budára, elszaporodtak es elfoglalták a vár... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Mária nevenapja (festum nominis Beatae Mariae Virginis) külön helyi ünnepként az újkorban bukkan föl, de csak Bécs fölmentése (1683. szept. 12.) után, Szent XI. Ince pápa intézkedésére válik egyetemessé az Egyházban.
Út, mely által az Isteni szeretetnek mélysége lángolván az híveknek szíveikben meggyújtatik. Krisztus a mindeneket felhaladás által Úrnak neveztetik, úgy... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... 
Társaságunk már hosszú ideje vállalja a kis és nagyvállalkozások könyvelését, tanácsadását. Komoly múltunk és magas fokú tapasztalatunk van, melyet az ügyfélkörünk magas száma, elégedettsége igazol. Kultúrált irodánkban várjuk Önt is! Nézzen be hozzánk, vagy érdeklődjön elérhetőségeinken!
Cím... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
TÉTOVA ÓDA
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karod... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
SZEPTEMBER
Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csilla, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz
OKTÓBER
Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Babits:
Vétkesek közt cinkos, aki néma.
Széchenyi:
Akkor élsz, ha másokért élsz.
Az ember annyit ér, amennyit használ.
Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.
Kossuth:
A múlt a jövendő tükre.
A félelem mindig rossz tanácsadó.
A magyar még a saját kárán sem okul.
Az eltiport nemzet újjászületik... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Érdekes, hogy vérmérséklettől és persze a szenvedély hőfokától függően mennyire másképp tudják a költők kifejezni szerelmüket.
Ez a vers nyugodt hangvételű, bár kétség sem fér a szerelem mélységéhez:
Radnóti Miklós
Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Radnóti Miklós
Október
Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.
Kovács Barbara
Levél a szélben
Egy kis huncut szélgyerek,
Falevelet kergetett.
Össze-... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Nem szeretlek már,
megindult a föld és csillag hull az égről,
de nem azért mert csillaghullás hava van,
hanem mert lehullott homlokodról is egy
annyi magányos éjjelen szőtt glória:
a szerelmem,
ne csodálkozz, látod nem szeretlek többé
és az ég is könnyezik,
ugye megijedtél most is, hogy ráhullott
ijedt szőkeséged közt egy esőcse... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Nem szeretlek már,
megindult a föld és csillag hull az égről,
de nem azért mert csillaghullás hava van,
hanem mert lehullott homlokodról is egy
annyi magányos éjjelen szőtt glória:
a szerelmem,
ne csodálkozz, látod nem szeretlek többé
és az ég is könnyezik,
ugye megijedtél most is, hogy ráhullott
ijedt szőkeséged közt egy esőcse... |
|
|
|
|
|
|
|
|
RADNÓTI MIKLÓS: ŐSZI VERS
Menekülj, te szegény, most amikor
szőllők sárgára érett fürtjeivel
súlyosul kedved. Ilyenkor ősszel
hagyd ott a mezőt és az erdőt,
bársonyos fáid és a bokrok
melyek alatt a kedvest ölelted
meghalnak most; a hajló nagy
fű ahová remegve csókra
terítetted száraz és sárga.
Hagyd ott a mezőt, ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Radnóti Miklós:
REJTETTELEK
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
levél közt rejti ága,
s mint téli ablak tükrén
a józan jég virága
vírulsz ki most eszemben.
S tudom már mit jelent ha
kezed hajadra lebben,
bokád kis billenését
is őrzöm már szívemben,
s bordáid szép ívét is ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Radnóti Miklós: Szerelmes vers
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll még,
majd hűvösen int s tovaúszik.
És itt a szemedben a gyöngyszinü, gyönge verőfény
permetegén ragyog által a kék.
Sárgán fut az ösvény,
vastag avar fedi rég!
Mert itt van az ősz. A diót leverik s a szobákban
már csöppen a csönd a falakról,
engedd fe... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Radnóti Miklós: Szerelmes vers
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll még,
majd hűvösen int s tovaúszik.
És itt a szemedben a gyöngyszinü, gyönge verőfény
permetegén ragyog által a kék.
Sárgán fut az ösvény,
vastag avar fedi rég!
Mert itt van az ősz. A diót leverik s a szobákban
már csöppen a csönd a falakról,
engedd fe... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Radnóti Miklós: Koranyár
1.
Kis réten ülök, vállig ér a fû
s zizegve ring. Egy lepke kószál.
S zizegve bomlik bánatom, a nap
felé az útról könnyü por száll.
Leül a fû is, fényes szél taszítja,
az égi kékség ráncot vet fölöttem,
apró neszek s apró szöszök repülnek
a fák közt, merre verset írva jöttem.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
RADNÓTI MIKLÓS: BŰNTUDAT
Ringóra dongó.
Leírtam s nem merek
felnézni most. Csak várok és sunyítok;
kezemre ütnek -é a régi mesterek?... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Nem szeretlek már,
megindult a föld és csillag hull az égről,
de nem azért mert csillaghullás hava van,
hanem mert lehullott homlokodról is egy
annyi magányos éjjelen szőtt glória:
a szerelmem,
ne csodálkozz, látod nem szeretlek többé
és az ég is könnyezik,
ugye megijedtél most is, hogy ráhullott
ijedt szőkeséged közt egy esőcsepp... |
|
|
|
|
|
